A Petymeg lovagrend kódex

Az Petymeg lovagrend 2006-ban lett újraalapítva Farkas nembéli Solth lovag személyében. Ezen ősi rend első alapítója Martel Károly volt. Az rend annak köszönheti az nevét hogy Martel Károlynak igen megtetszett Isten eme szent állata melyet petymegnek latin nevén Genetta Genettának nevzendettek. Szerette ebben az állatban kecsességét és kifejezetten jó illatát. Másrészről pedig hadjáratai idején igen sok petymeg bundát zsákmányolt és igen tetszetősnek tartotta.

Ezen rend most újra működik és egyre növekedik tagjainak száma. Kezdetben még csak az nagymester vala. Majd követé őt két lelkes lovag kik átalesnek az próbákon.

Nem lehet csak úgy bekerülni Isten szent rendjébe. Kemény próbákon kell átalesnie az jelöltnek.

Így hangoztak Solth lovag szavai: „Egyébként mindez senki számára nem lehetne elérendő, olyattán formában, hogy csak úgy meghívja bármely tag, még a Nagymester sem. Mert ugye maga a Nagymester is csak szerényen az első az egyenlők között. Vagyis, aki be akarna kerülni e szent társaságba, annak előtte mindenképpen személyesen kelle kérnie vala az Nagymesteről. Majd a tagok többségi beleegyező szavazatai alapján indulhat el a taggá vállás rögös útján. Kivéve, ha a Nagymester másként nem gondolja nagy bölcsességében és kivételesen elhagyja az próbát. De ebben az esetben pediglen szükséges a tagok egyhangú befogadó szavazata. Mint, ahogyan az szépséges Leonora, a kicsiny Ádám Solth és jó Parfait esetében is történt vala.”

Jól példázza ez a rend bekerülési szabályzatát. Ha valaki bekerül az rendbe akkor sem ülhet tétlenül az babérjain. Tevékenyen részt kell vennie az világmegváltó cselekedetekben hiszen erre esküdött fel az lovag.

 A rend 4 főbb részre osztatott. Az első a harcosok osztálya melybe azon bajnokok tartoznak kik fegyvert viselnek és forgatnak az renden belül.

A második az papi személyek osztálya melyben szent életű papok leledzenek. A rend papja a jó Parfait atya.

A harmadik csoport az udvarhölgyek osztálya. Ők foglalkoznak legtöbbet az negyedig csoporttal a növendékek csoportjával míg el nem érik azt a kort hogy eldönthessék az első vagyis harcosok vagy a papi személyek osztályába szeretnének tartozni. Némely esetben akár az udvarhölgyekhez is állhat ha neme ezt követeli.

A negyedik csoport az előbb említett növendékek osztálya.

Ahhoz hogy valaki bekerülhessen a rendbe és egyáltalán foglalkozzanak a rendtagok a próbák elé állítással a jelöltnek nagyon bátornak és kiváló harcosnak kell lennie. A kiváló fegyverforgatási képesség csak a harcos osztály esetében érvényes. Ezután az tagok döntenek a jelölt sorsáról és szavaznak hogy megmérettethet e. A szavazásnál elég egyszerű többség is.

Hogy miképpen és ki léphet be az rendbe jól példázza Solth nagymester szavai:

Előzetesen annyi, hogy csak azok állhatnak egyáltalán a Nagymester színe elé, azzal az igénnyel, hogy szeretnének bekerülni a rendbe, akik járatosak az összes lovagi hadi tudományokban, lélekben tiszták (ezt egy előzetes önvizsgálattal lehet csak felmérni), s elfogadják azt, hogy a rend vezetője isteni sugallatra döntött a rend újraalapításáról és a mindenek felett álló igazság vezérli minden cselekedetét. Valamint a jelöltek nem mondhatják ki az egész próba alatt azt a szót, amit a petymeg lovagok előtt kimondani egyenlő a szentségtöréssel (erről a szóról csak szigorúan a már felavatott petymeg lovagok tudhatnak, a szó esetleges változásáról a Nagymester mindig értesíti a rend tagjait, persze csak írásban, mivel ők sem mondhatják ki).

A próba menetéről pedig így nyilatkozott az nagymester:

1. Először is a Nagymester alaposan szemügyre veszi a jelöltet, szigorú tekintetével megpróbálja megtörni elhatározottságát, s majd ha úgy érzi, hogy ez nem sikerült, máris túl van az első rostán (egyébként itt a jelöltek 75-a már elvérzik). Ha esetleg a jelölt itt elbukik, nem illő megkérdezni, hogy miért, csak alázatosan fejet hajtani a döntés előtt. Esetlegesen azt lehet csak megkérdezni, hogy később próbálkozhat-e újra, s ha a válasz igen, akkor majd egy idő után újra próbát lehet tenni.

2. Válaszolni kell a Nagymester (ki ha úgy tartja helyesnek többet is kérdezhet) és minimum 2 másik tag által feltett 3 kérdésre, amit előre nem mondhatunk meg, mert akkor a jelölt esetleg felkészülhetne különböző hozzánemférhető titkos szakirodalmakból. Egyébként az adott kérdésre a válasz többféle lehet, sőt ugyanarra a kérdésre, ugyanaz a válasz lehet, hogy másodjára el nem fogadtatik, hisz a világ változik, egyre nagyobb tudás birtokába jut a Nagymester is, s ez alapján dönt bölcsen és megkérdőjelezhetetlenül. Ha esetleg a jelölt itt elbukik, lehetőség van megkérdezni, hogy miért, persze csak alázatosan fejet hajtva a döntés előtt. A Nagymester válasza után bizonyos idő elteltével újra próbálkozhat a jelölt.

3. A Nagymester előtt fel kell tárnia lelke legmélyét és bő lére eresztett mondatokban kifejtenie, hogy milyen világmegváltó terveket fog majdan megvalósítani, ha esetlegesen a rendbe bebocsáttatást nyerne. Vagyis milyen cselekedeteivel dicsőítené tovább a Petymeg Lovagrend hírnevét a nagyvilágban. Ezen tervek közlése közepette a Nagymester bármikor közbekérdezhet (megpróbálva elbizonytalanítani a jelöltet) és hozzáfűzhet ezt-azt. Majd ezen eszmecsere után a Nagymester a döntés előtt visszavonul, s alaposan átgondolja az elhangzottakat, mérlegelve a jelölt fizikai és lelki magaviseletével egyetemben.

4. Ha a próbák után Nagymester a Petymeg Lovagrend méltó tagjának ítéli meg a jelöltet, nagy bölcsességében petymeg lovaggá avatja a jelöltet és megkapja a szent medaliont, mely egy nyakék formájában egy petymeget tart, ezzel utalva arra, hogy a világmegváltó célok, mindig vezéreljék a petymeg lovag minden cselekedetét.

5. Majd pedig egy pohár vörösbor elfogyasztásával pecsételjük meg azt, hogy e útról soha le ne térjen az új petymeg lovag, mert ha mégis, akkor a pokol legmélyebb bugyraiban találjon örök lakóhelyet az idők végezetéig, hatalmas kínok között szenvedve. Így legyen!

Nos így van ez!